Lelki változások

A gyermekvállalás a legszebb és egyben legnehezebb esemény életünkben. Kislány, kisfiú korunk óta tervezgetjük, majd ha anya-apa leszek, így, meg úgy lesz. Mert természetes, hogy egyszer szülők leszünk. Aztán ideális esetben a megfelelő párt megtalálva elhatározzuk, hogy eljött a gyermek érkezésének ideje. Aztán amikor megállapításra kerül, hogy új élet fogant a hasunkban, azt várjuk, hogy felhőtlen boldogság tölt el bennünket. Szerencsésekkel így is történik, mások pánikba esnek, úgy érzik, hirtelen rájuk szakadt a szülőség minden felelőssége. És vannak, akik egyszerre érzik a várakozás izgalmát és a félelmet az ismeretlentől. Pszichológiai szempontból bármelyik történik is velünk, az természetes. Ne várjuk el magunktól, hogy a terhesség 40 hete alatt vidámak, boldogok, önfeledtek legyünk. Természetes, ha először megijedünk az egyébként úgy várt új helyzettől. Egyszerre bizakodunk és lehangoltan aggódunk. Különös egy állapot!
Ráadásul megváltozik a kapcsolatunk a párunkkal, a saját édesanyánkkal, a barátok is kicserélődhetnek (olyanok társaságát kezdjük el keresni, akik szintén szülők). A terhesség hat az egész személyiségünkre.
Tudósok úgy magyarázzák, mindez szükséges az anyaság kialakulásához. Vígasztal vagy se, ezt mondják.

Egyéni eltérések vannak, de valamilyen szinten minden kismama információigénye megnő, terhességgel, magzattal, szüléssel kapcsolatos tartalmakat kezdünk olvasgatni. Szeretnénk mindent tudni, miközben a vizsgálatoktól, annak eredményeitől szoronghatunk.

Most nézzük, mire számíthatunk trimeszterenként

Az első időszakban az anya – magzat kapcsolat még bizonytalan. Nem igazán érezzük, hogy várandósok vagyunk, alakunk semmit nem változott, a baba mozgását se érezzük még, sokszor meg is feledkezhetünk róla, inkább csak a tudatunkban létezik az állapotunk. Örülünk és bizonytalanok is vagyunk, nem tudjuk, mi történik belül, nem sok mindent érzünk a születendő gyermekünk fejlődéséből. Miközben mindenkinek eldicsekednénk azzal, hogy anyák leszünk, és közben titkoljuk állapotosságunkat.
A közérzeti zavarok: fáradékonyság, bágyadtság, aluszékonyság, émelygés, hányás, állítások szerint nevelő szereppel bírnak, az az üzenetük, hogy térjen át a szervezetünk a kívánt életmódra. Ha így van, ha nem, eléggé el vagyunk foglalva azzal, hogy „túléljük” ezt a pár hetet.

A második trimeszter sokkal felhőtlenebb időszak. Már érezzük hogy mozog, tehát érezzük, hogy kismamák vagyunk. A hányingerek megszűntek, a baba bár növekszik a pocakban, még nem akadályoz a mindennapokban. A boldog tervezgetés időszaka lehet ez, akár eufória is elfoghat. Nehézsége, hogy ez az örömteli élmény mások számára nem jól átadható, magunkra maradunk vele, elképzelhető, hogy befelé is fordulunk, többet figyelünk magunkra, mint eddig.

A harmadik harmadban a terhesség viselése valóban terhessé válhat. Ismét ingadozik a hangulatunk, hisz részben borzasztóan örülünk, hogy végre megszületik a gyermekünk, másrészt félünk magától a szüléstől és tarthatunk attól is, vajon képesek leszünk-e megbirkózni az anyasággal járó feladatokkal? Nem vagyunk felkészülve erre a szülés előtti úgynevezett startszorongásra. Érzékeny időszak ez is, sok segítségre van szükségünk, fontos, hogy tudjunk támaszkodni a párunkra!