Hüvelyi szülés vagy császármetszés

A természet rendje – módja szerint a magzati élet végén megindul a szülés, amely során a baba hosszabb – rövidebb idő alatt átpréselődik a szülőcsatornán, majd kisebb – nagyobb nehézségek árán alkalmazkodik a méhen kívüli élethez.
Ideális esetben a vajúdás alatt a méhizomzat összehúzódásai következtében kitágul a méhszáj, közben valamikor megreped a magzatburok. Ez lehet néhány óra, de akár fél-egy nap is. Sok mindentől függ, meddig tart, és változó, hogy mennyire intenzívek a fájások közben.
A következő szakaszban, mikor a méhszáj annyira kitágult, hogy már el is tűnt, megszületik a baba. Ezt hívjuk kitolási szaknak. Ha minden jól sikerül, ún. gátvédelemben bújt ki a pici, vagyis orvosi beavatkozás nélkül, gátmetszés nélkül.
Miután az újszülött világra jött, a további méhösszehúzódások következtében leválik a méhlepény is, majd az is megszületik – ezért ez a lepényi szak.
Az ún. postplacentáris (vagyis a lepény megszületése utáni) szakban pedig egy 2 órás anyai megfigyelés zajlik az esetleges szövődmények időben történő észlelése céljából.

A fent vázoltak a természetes úton való, úgynevezett hüvelyi szülés szakaszai – optimális körülmények között. Volt idő, amikor más választási lehetősége nem is volt se a kismamának, se a szülést vezető bábának/orvosnak. Az orvostudomány fejlődésével képbe került a császármetszés, amely a XX. században már „divattá” vált, vagyis vannak nők, akik úgy gondolják, kíméletesebb, kívánatosabb, jobb.

Előbb pár szóban a császármetszés menetéről, azután jöhet az összehasonlítás.

Sectio caesaraea (azaz császármetszés) történhet altatásban, illetve epiduralis/spinalis anaesthesia-ban (gerincközeli érzéstelenítésben) – ez többnyire az altatóorvostól függ. A bikini vonalban kb. 10 cm-es metszés történik, többedszeri császármetszés során újra ezt a vágást nyitják meg. A magzat és a méhlepény kiemelése után a sebet összevarrják. A műtét nagyjából fél-egy órás, utána 12-24 órás anyai megfigyelés következik.

És akkor a dilemma …

Abban a társadalmi korban, mikor a családok 8-10 gyermeket vállaltak, tették ezt többnyire azért, mert tudták, születés során elveszíthetnek közülük, akkor még gyógyíthatatlan gyermekbetegségek elvihetik néhányukat, jöhet háború, pestis, sok minden. Ezek mellett nem volt ritka az anyai halálozás szülés közben sem. Ma alig 2 gyermek vállalását tervezik a párok, csúnya statisztikai megfogalmazásban a mennyiség helyett a minőség került előtérbe. Az esetleges szüléskor előforduló sérülések elkerülése érdekében sok nő úgy gondolja, a császármetszés az, amivel biztosra mehet. Ráadásul a gyermekvállalás idejének kitolódásával a nők izomzata, szövetei, teste egyre nehezebben alkalmazkodik a szülés közbeni igénybevételhez.

Mi szól mégis a hüvelyi szülés mellett?

Elsősorban az, hogy az egész csoda része ez. Csoda, ahogy egy gyermek megfogan. Csoda, ahogy 2 apró sejtből 9 hónap alatt egy egész, önálló működésre képes szervezet kialakul. Csoda, hogy az anyai szervezet egy 3500 g-os babát képes világra hozni. És a csoda természetesen tovább folytatódik a kicsi gondozásával, nevelésével, fejlődésével. Ennek a csodának szerves része maga a szülés/születés. Az apás szülés lehetőségével igyekeznek az szülőintézmények családiasabbá tenni a körülményeket. Mégiscsak közös ügyünk a gyermek. Aki úgy érzi, a párja jelenléte támogatná, és az apuka sem idegenkedik az eseményektől, ritka élményben lehet része a családnak! Hallani, ahogy felsír a baba, az első találkozás, amikor az anya mellére teszik a kicsit, hogy rögtön látjuk „mindene meg van-e”, fantasztikus élmény, kárpótol minden előző pár órában elszenvedett kínért.
Ha sikerül olyan szülőintézménybe kerülnünk, ahol támogatják az úgynevezett alternatív módszereket is, akkor a vajúdás időszakát nagyban megkönnyíthetik nekünk. A fekvés mellett a guggolás, a séta, a vízben való vajúdás, illetve ezek váltogatása számos pozitív hatást válthat ki. Ha jártunk szülésre felkészítésre, a tanult légző gyakorlatok ügyes alkalmazása is csökkenti a fájdalomérzetet. Ha ezek mellé még van lehetőség a nem fekvő helyzetben való szülésre (U alakú szülőszék, függőleges kitolás), akkor nagy segítségünkre lehet a gravitáció is. Azaz számos lehetőség van, hogy a normálisan jelentkező, de akár elviselhetetlennek tűnő fájdalmon valahogy enyhítsünk.
Az anya teste szempontjából a későbbiekre vonatkozóan gyorsabb felépülés várható, hiszen bár esetleg történt gátmetszés, az gyorsabban gyógyul, mint egy hasi műtétnek számító császármetszés hege. Ráadásul az anyatej elválasztása is hamarabb beindul.
A gyermekre vonatkozó előnyök nagyon érdekesek. Egyrészt nehéz elképzelnünk, hogy a magzati koponya hogy képes áthaladni a szülőcsatornán, hisz az egy kemény, csontos testrész. Nos, a koponyavarratok még nincsenek elcsontosodva, így a koponyacsontok képesek elmozdulni, alkalmazkodni az aktuális helyhez. A természet elképesztően okosan oldja meg a helyzeteket! Azért ez a préselődés, szülőcsatornán való áthaladás még ilyen feltételek mellett is komoly munka. A magzat forgása, a méhizomzat nyomása komoly stresszt jelentenek a picinek. Ez az első stressz helyzet az életben (és talán az utolsó is), ami hasznára válik egy embernek/gyereknek. Felszabadít ugyanis olyan anyagokat a baba szervezetében, amelyek a külvilághoz való alkalmazkodáshoz szükségesek. Az újszülött felsír, élénk lesz, szopizni is megpróbálhat. Stressz, ami egészséges!

Császármetszés?

Természetesen vannak orvosi helyzetek, amikor nincs más lehetőség, irány a műtő. Tudjuk előre, hogy nem lehet hüvelyi úton szülni, ha súlyos betegsége van az anyának, a méhszájon fekszik a méhlepény, ún. harántfekvésben (keresztben), illetve fartartásban van a magzat, ikerterhesség bizonyos formáinál. Aztán alakulhat úgy, hogy bár sima szülést terveztünk, mégis túl gyengék voltak a fájások, nem tágult a méhszáj, nem megfelelően forgott a magzat, ekkor mégiscsak császármetszéssel kell befejezni a szülést. Lelkileg kicsit könnyebb talán, ha előre felkészülhetünk arra, mi vár ránk. Ha tudjuk, hogy biztosan műtétre kerül sor, akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ez tulajdonképpen egy életmentő beavatkozás, hiszen ha nem végeznék el, akkor vagy az anya, vagy a baba sérülne, esetleg életét is veszítené a szülés/születés során. Ha nem tervezett császármetszésre kerül sor, és a kismama terhessége ideje alatt végig arra készült, hogy majd természetes úton hozza világra gyermekét, akkor lehet, hogy rosszul érinti az orvos kijelentése: megyünk a műtőbe! Nos, próbáljunk lelkileg felkészülni terhesség alatt erre a lehetőségre is. Ha ez így történik, az nem a mi hibánk, itt is életmentő beavatkozásról lesz esetleg szó, amely mind az anya, mind a magzat érdekeit szolgálja.
Utána lassabban regenerálódik a szervezet, nagyobb a fertőzésveszély a sebre vonatkozóan, több türelemre lesz szükség a szoptatásnál, aluszékonyabb babánk lesz az első időszakban. De egészséges lesz mind az anya, mind az újszülött, és ez a legfontosabb!

Ha tehát választanunk lehetne, hogy sima szülés vagy operáció, akkor kívánjuk a természetes utat. Abban az esetben viszont, ha ennek valamilyen akadálya van, illetve lesz, ne okoljuk érte magunkat, próbáljuk elfogadni a helyzetet és a körülmények ismeretében felkészülni a továbbiakra.